eredmény, a 3. helyért:
Magyarország-Olaszország 12-9 (1-1, 4-3, 1-4, 6-1)
-----------------------------------------------------
a magyar góldobók: Biros 6, Varga Dénes, Kiss G. 2-2, Hosnyánszky, Szivós 1-1

Miközben Eindhovenbe nagyon is jól érzékelhető mínuszokkal beköszöntött a tél, s zordabbra fordult az idő, benn, a hollandok olimpiai úszóbajnokáról, Pieter van den Hoogenbandról elnevezett uszodában nagyon gyorsan felforrósodott a levegő. Hangulatfokozóul az a tény szolgált, hogy eljött az Eb utolsó napja, programjában a férfitorna arany- és bronzmeccsével, vagyis a szerb-montenegrói, s a magyar-olasz összecsapással.
A "kisdöntőre" már délben javában áradt a nézősereg, s a legalább kétezres tömegben rendre feltűnt a piros-fehér-zöld nemzeti lobogó, és igen sűrűn lehetett hallani magyar szót. A rendíthetetlen drukkerek vasárnap is látni akarták a kedvenceket, akik a csoportmérkőzésen egyszer már - 12-8-ra - legyőzött itáliaiakkal csaptak össze a férfipólósok 30. kontinensviadalának harmadik helyéért. Szemben azonban ama - egy nap híján két héttel ezelőtti - meccsel, a zárónapinak már komoly tétje volt, hiszen a vesztes üres kézzel, medál nélkül kénytelen távozni Eindhoventől.
Felharsant a "Ria, ria, Hungária!", ezzel együtt az első ráúszásnál az olaszok hozták el a labdát, és az első gólt is ők lőtték, méghozzá emberelőnyből - igaz, azt is csak öt perc elteltével, mert addig mindkét oldalon "dadogott" a támadójáték (0-1). Az első szünet előtt nem sokkal Biros Péter megúszásból egyenlített (1-1).
A második nyolc perc is alapvetően a "szigorú őrizetesdiről" szólt, még emberhátrányban is remekül működött a magyar retesz. Varga Dénes megúszásgóljával átkerült a magyarokhoz a vezetés, Hosnyánszky Norbert pedig ötméteresből növelte az előnyt (3-1). A taljánok továbbra sem tudtak mit kezdeni Kemény Dénes legénységével, élén a kapuban remeklő Szécsi Zoltánnal, a negyed közepén pedig Biros fórból biztos kézzel vágta be a negyedik magyar gólt is (4-1). Kettős előny kellett az ellenfélnek a szépítéshez, s egy újabb fór a még közelebb zárkózáshoz, majd büntetőt kaptak, amiből 4-4-re módosult az állás. Biros azonban nem akart "iksszel" elvonulni a nagyszünetre: kíméletlenül pattintott az olasz kapuba (5-4).
A harmadik negyed Szécsi-bravúrral indult, s a következő emberhátrányt is kivédekezte a csapat, aztán viszont sikerült az egyenlítés az olaszoknak, sőt - egy rossz váltás miatt - a vezetést is visszavették, mi több: büntetőből kétgólosra duzzasztották előnyüket (5-7). A lelátóról folyamatosan érkezett a verbális támogatás, a drukkereken semmi sem múlott, annál inkább lehetett bosszankodni az elpuskázott helyzeteken, a pontatlan passzokon és lövéseken. Sokáig beállt az eredmény, a legfőbb fejleményt ekkortájt az jelentette, hogy a center Hárai Balázst le kellett cserélni vérző orra miatt, majd Szécsit állították ki a bírók hatalmas nézőtéri felhördülést kiváltva, s az olaszok éltek is a váratlan ajándékkal (5-8). Az ezen a meccsen remeklő Biros bombagóllal hozta vissza a reményt (6-8).
Az utolsó játékrészben egy emberelőnyt parádésan befejezve megint Biros villant, aki ekkor már ötödször volt eredményes, kár, hogy rögtön ez után egy távoli ejtés a magyar kapuba hullott (7-9). Kiss Gergely is bejelentkezett azonban, hatalmas erővel zúdítva a labdát az olasz kapuba (8-9). Öt perc volt hátra, amikor megúszásból Varga Dénes talált be, s kiegyenlített a magyar csapat (9-9). Szécsi szeznzációs védése adott újabb lökést a "feltámadáshoz", majd Szivós Márton - alkalmi centerként, egy olasz fejet is igénybe véve - juttatta a hálóba a labdát, amivel ismét a magyar csapat vezetett (10-9). Aztán - ki más? - jött megint Biros, aki a jobb felsőbe pattintotta a tizenegyedik magyar gólt. Szécsi ragadtatta tapsra a közönséget, miután kiúszva orozta el a megúszó olasztól a labdát, ami döntőnek bizonyult: a taljánoknak innentől már semmi sem sikerült, a kegyelemdöfést pedig Kiss adta meg, ötméteresből lőve be a magyarok 12. gólját (12-9).
Kemény Dénes szövetségi kapitány:
"Közepes játékkal maximális eredmény, tömören így jellemezhetném a meccset, amely rendkívül hullámzó volt, hol mi, hol ők álltak jobban. Hogy mit kértem a srácoktól az utolsó szünetben? Hogy nyerjék meg 6-1-re az utolsó negyedet. Megtették. A mérkőzést az tette különösen nehézzé, hogy az olaszok minden, pólón kívüli tudásukat is bevetették, miközben nálunk néhány fontos játékos nem a legjobbját nyújtotta - ma sem. London? Hirtelenjében Málaga, a 2008-as Eb jut eszembe. Ott hasonlóképpen nagy harcban, nagyon nehéz meccsen szereztük meg ugyancsak a bronzérmet, aztán Pekingben olimpiai bajnokok lettünk..."
Biros Péter, aki egymaga hatot lőtt a tizenkét magyar találatból:
"Volt már ilyen az életemben, a 2005-ös montreali vb elődöntőjében a görögöknek is ugyanennyit lőttem. Örülök az "ismétlésnek". Döntő volt, hogy háromgólos hátrányban sem adtuk fel, akartuk nagyon ezt a bronzérmet, és tettünk is érte. És végre nekünk jött ki a lépés, végre meglett az elvégzett sok-sok munka eredménye. Hogy leszek-e négyszeres olimpiai bajnok? Meglátjuk, mit hoz London, én nagyon szeretnék újból aranyérmes lenni. Benne van a csapatban, hogy nyerjünk Londonban is."
A kapuban parádézó Szécsi Zoltán:
"Olyan volt ez a meccs, mint egy brazil szappanopera: rendkívül fordulatos..."
A férfiakhoz hasonlóan a nők is bronzéremmel zárták a tornát, miután még szombaton 9-8-ra verték a címvédő orosz válogatottat.