Jenny és Sámson, a Szegedi Vadasparkban élő tapírpár, 2002 óta kilenc utódnak adott életet, így a Tisza-parti város állatkertjében már nem számít nagy meglepetésnek a család gyarapodása.

A bőséges gyermekáldás egyrészt a szülők rátermettségét mutatja, másrészt azt, hogy a pár jól érzi magát a hatalmas, mocsaras-tavas, füves, nádas, máshol erdős kifutóban, amely emlékezetet a tapírok dél-amerikai élőhelyére - mondta az igazgató.

A közönséges tapírokat a vadaspark nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartja és szaporítja. A hajdan hatalmas területen elterjedt tapírok folyamatosan veszítik el életterüket, és még mindig kedvelt zsákmányállatai az orvvadászoknak.

A két közeli rokon, a közép-amerikai Baird-tapír és az Andokban élő hegyi tapír még rosszabb helyzetben van, az előbbiből kevesebb mint 5500, az utóbbiból mindössze 2500 egyed él már csak vadon. Elsősorban húsukért vadásszák őket, de nagy gondot jelentenek a háziállatok által terjesztett betegségek is. A tapírok viszonylag lassan szaporodnak, így a fokozott védelem mellett sem képes mindig helyreállni a populáció.

A tapírok a legnagyobb termetű dél-amerikai emlősök, de az Óvilágban is él egy fajuk, a nyerges mintázatú ázsiai tapír (Tapirus indicus). A páratlanujjú patások közé tartoznak, így a lovak és az orrszarvúak rokonai, azok ősi formáira emlékeztetnek. Bár lomha mozgásúnak tűnnek, nagyon gyorsan futnak, képesek nagyot ugrani, és nemcsak szeretik a vizet, hanem gyakran búvárkodnak.

Testük - amelyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít - a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük a 150-250 kilogrammot is elérheti.

Fogságban 30-35 évig is életben maradhatnak. A közönséges tapírok az állatkerti világban nem számítanak ritkaságnak. A fajmegmentési programban 120 állatkert vett részt több mint 300 egyeddel.