Neves előadók, mint Szinetár Dóra, Malek Andrea, Galambos Fecó, Müller Péter, Bagdy Emőke csábították a nagyközönséget a Városligetbe, és annak ellenére, hogy szedtek belépőt, pukkanásig megtelt az épület és a hozzá tartozó udvar is. A közönség Magyarország különböző pontjairól érkező „hívőkből”, budapesti családosokból, és olyan emberekből állt, akik valamilyen egészségügyi problémától szenvednek, arra megoldást keresnek. A fesztivál témája az idén a gyógyító öröm volt, e köré fonták meséjüket az előadók is, valamint megcsodálhattuk a gyermek- és ifjúsági rajzpályázat leg-jeit. Annyira zsúfolt volt a program, az előadások, műhelymunkák, önfejlesztők kínálata, hogy fizikai képtelenségnek bizonyult mindenen részt venni. Minden klappol, mégis az ásványok és az ezoterikus könyvek között szlalomozva valami ősi dubito ergo sum kerít hatalmába: mi vonz ide tömegeket, ahol tényleg még egy jó lattét sem lehet kapni kora reggel?!

Talán nem fogják elhinni, de Müller Péter egyszerűen nem hajlandó nyerni a lottón. Ha kergetnénk a nyertes szelvénnyel, ő hanyatt homlok, szemüvegét elhagyva menekülne előlünk. Persze, bennünket meg minden bizonnyal egy csapat ápoló kergetne, mert nem vallana ép elmére, ha másnak akarnánk adni az életünket megváltó és megváltoztató pénznyereményünket. De ez már egy másik mese. És ha már a mesénél tartunk: Boldizsár Ildikó meseterapeuta szeretné, ha a szülők a régi lassú és jól bevált módszerrel vennék le gyermekeiket Isten tenyeréről. Már csak az elkövetkező generációk érdekében is. Csillogó szemmel közli, hogy a népmesék Világszép Asszonyai azokról az érett nőkről szólnak, akik a háttérből, csendben irányítják az események folyását; csak akkor és annyi beavatkozással, ami feltétlenül szükséges, mint ahogy ez a jelenben is van. E mondatok olvasása után már nem is furcsa az elkövetkező: a csótányok féldrágaköveken raliznak a dunsztosüvegben a 7 Próbán. Ostobaságnak, vagy akár viccesnek tűnnek az előző mondatok? Távolról sem olyan fekete és fehér ez a történet, mint azt gondolnánk.

Müller Péter előadásán jószerével állóhelyek sem akadtak. Kétségtelenül ez az esemény vonzotta a legnagyobb tömeget, akik a levegőtlen teremben áhítattal figyelték az örökké mosolygó férfi tanítását. Müller egy megindító történettel indított, amelyről bátran elmondhatjuk, hogy hitvallásának alappilléréül szolgál. '56-ban, miután egy golyó eltalálta, halálközeli élményben volt része, amikor megtapasztalta, milyen az igazi önfeledtség érzése. Az, amikor az ember nem gondol semmire, sem magára, sem másra, tárgyra, eseményre, múltra, jövőre... Semmi nem hatja át a lelkét, csak a mámoros, istenhez közeli öröm, amely ott lakozik mindannyiunk szívében. Az író ettől az érzéstől vezérelve írja közönségének tanait, és áll ki a sok ezer néző elé szinte napról napra. A kiváló előadó a szomorkás története után bemutatta emberi énjét, és őszintén bevallotta nézőközönségének, hogy időnként még őt is legyőzi a saját egója, amikor alkoholista kocsmárosnéktól lottószelvényeket vesz. Aztán imádkozik: nehogy megnyerje, hisz akkor az egész élete örökre megváltozna. Müller Péter hitelesen tesz tanulságot életfelfogásáról, ahol az öröm, a béke, a boldogság és az önfeledtség az uralkodó erők, és nem ijed meg saját gyengeségeitől. Sőt, fityiszt mutat neki, és a bajokra a legjobb ellenszérumot használja: nevet. És nem utolsó sorban kinézete is híven tükrözi belső énjét: rámosolyogván egy békebeli, jóságos Mikulást látunk, akihez gyermeki lelkesedéssel sereglünk egy kis lélek-cukorkát kunyerálva.

Boldizsár Ildikó az emberi élet szentségéről mesél nekünk. A terapeuta hisz az egységben, ami minden létező között megtalálható, és abban is, hogy mindennek meg van az a pillanata, amikor be kell következnie. A mai kapkodó világban túl hamar mutatjuk be az erőszakot, vagy a külvilág túl széles spektrumával sokkoljuk a kicsinyeket, akiknek zsenge korukban inkább a saját földi lényükkel, lényegükkel kellene ismerkedniük. Ahogy cseperednek, be kell vezetnünk őket a gyermekkor meséibe, majd később az ifjúkor meséibe, amelyet Propp , csak varázsmeseként emleget. Ezek a varázsmesék a felnőtté érés előtti útkeresést hivatottak bemutatni, amikor főhősünk útnak indul azért, hogy megtalálja a boldogságát (a „szerencsét próbálni” valódi jelentése), segítőket kap, megküzd az ellenféllel, majd megmenti a királylányt, és kezdődik a lakodalom. Ez a típusú mese a felnőtté érés folyamatát írja le, hisz amikor a kamasz bekerül a Sötét Erdőbe – elbizonytalanodik a helyes utakat, életcélokat illetően -, akkor elkövetkezik az életében az a pont, amikor el kell indulnia egy csapáson – szakmát, hitvallást kell választania, hogy felnőjön. Ettől függetlenül a népmesék nem csak a felnőttkorig nyújtottak régen segítséget, voltak kifejezetten az idősebb korosztály számára készült népmesék is (valamint pajzán mesék, amelyekről az előadáson nem esett szó, de tény, hogy fennmaradtak ilyen jellegűek is).

A konfliktuskezelés témájával foglalkozó előadás vásári hangulata megosztotta közönségét. Gergelyné Borsi Mónika az első öt percben bebizonyította, hogy érti dolgát, kiváló előadónak és roppant szókimondónak bizonyult. Erős kézzel irányította az események folyását, a közönség felszólításra aszerint rendeződött, hogy kerüli-e a konfliktusokat, vagy szereti megmondani a frankót. Ezután olyan embereket szólított meg a tömegből, akik valamilyen sérelmet hordoznak magukban, és erre évek óta nem találnak megoldást. Három hölgy bátran kiállt a kíváncsiskodók elé, és elmondták problémájukat, amelyek tűzfészke mind három esetben a családban lévő rossz kommunikáció. Mónika rávilágított arra, hogy melyiküknél mi lenne a megoldás, és amíg az egyiknek ki kéne tárulkoznia, a másiknak el kéne engednie a gyeplőt, a harmadiknak nemes egyszerűséggel el kellene sétálnia a színtérről. Az előadó kiemelte, hogy a konfliktuskezelés legfőbb irányítói az önbizalom, az önértékelés és a jó szándék. Minden konfliktus a vélemények különbözőségéből fakad, így kezelhető, sőt meg is oldható. Az viszont kérdéses, hogy a végeredmény az lesz-e, amit szeretnénk.

Az udvaron az árusok között kapott helyet a Dúlasátor. A dúla a várandósság és a szülés segítője, aki a bábával együtt készíti fel a családot az újszülött világra jöttére, és vezényli le a szülést. Nagyon fontos a kismama és a dúla közötti feltétlen bizalom és harmónia, valamint a hozzáértés. Meglepetésemre a dúla nem csak a társadalmat oly nagy mértékben megosztó otthonszülésen vesz részt, hanem bemegy a kórházba és ott óvja a kismamát és a babát – igénytől függően. A dúla szerint a születés misztériumában az a legcsodálatosabb, ahogy a jelen megélhetővé válik. A sátor mellett helyezkedett el a gyermekmegőrző, ahol az anyukák előre regisztrálhattak, hogy egy órára kísérőt kapjanak gyermekük mellé. Igen, nem elírás, minden gyereknek egy saját dadája volt egy órára.

A számtalan egészséges termék standja után sátrakat vertek fel. A Gyermekek Utcáján vagy fél tucat sátor állt A csillagszemű juhász mesejáték díszleteként. Az irányító felnőttek 5-6 gyermeket vezették végig a mesén körönként, akik mind a mese főszereplői voltak. Boldizsár Ildikó elmondása szerint ez egy felnőttmese, ami arról szól, hogy az embernek vállalnia kell önmagát, és meg kell mutatnia képességeit. A csillagszem a csillagok békéjére, a nyugalomra és a bölcsességére utal.

A Hagyományok sátra és a Zenesátor mögött a 7 Próba állomásai magasodtak. Különböző feladatokkal látták el egy-egy sátorban a vállalkozó szelleműeket, akiknek a logikai játékokon, és az erőnlétin túl, a bátorság próbáját is ki kellett állniuk. Az önismeretről szóló feladatok roppant népszerűnek bizonyultak, minden megálló előtt hosszú sorok kígyóztak. Volt amelyikből sikolyok szűrődtek ki, volt amely előtt felhőtlenül nevettek, megint máshol agyagból formák készültek, vagy lufikat engedtek szabadon a szélben.

A helyszín megfelelőnek bizonyult, de ha a látogatók száma ilyen ütemben növekszik, akkor jövőre ez a rendezvény már kinövi a PeCsát. Amíg tavaly 2500 látogatója volt a fesztiválnak, az idén ezt a számot több mint háromezerre tették. A tumultus eléggé demotiváló volt mindenki számára. A rajzelemzés és a személyes konzultációk népszerűségét bizonyítja, hogy a pulthoz, ahol jelentkezni lehetett, ügyeskedés nélkül nem lehetett időben odajutni, viszont a sorban állók zúgolódása annyira nem volt napfényes. Engem a hús-, tojás- és tejmentes ételek és sütemények választéka sem hatott meg. Mivel délutánra már az ember megeszik bármit, választottam egy számomra ismeretlen összetevőkből álló ételt, amely bár ízletes volt, de nem feledtette a vasárnapi rántott hússzeleteket. A sütemények szintén nem váltottak ki bennem ujjongó örömet. Viszont a vidáman ebédelő tömeget elnézve csak nekem akadt ezzel problémám.

Vannak olyanok, akik fogékonyak az efféle programokra, megint másokat hidegen hagy, vagy egyenesen taszít. Hozzá nem értőként is élvezhető volt a Napfényes Fesztivál, bár az árak miatt a kíváncsiskodók bizonyára a kerítésen kívül szemlélték az eseményeket. Sok meglepő dolgot tudhatott meg önmagáról az ember, ami okán az útkeresőknek mindenképpen jó befektetésnek bizonyult a jegy megváltása. A sok új információ mellett talán még az is kiderült, hogy hogyan lehet legyőzni a viszolygást a csótányoktól, ha alattuk féldrágakövek vannak, amelyek kiemelhetőek. Én már csak tudom, hiszen egy itt csillag a laptopomon, miközben ezeket a sorokat írom.

Suhajda Annemarie