Az olasz-szlovén határ közelében tartott megemlékezésen Hende Csaba büszkeségét fejezte ki azért, hogy "olyan szomszédjaink vannak, akik 200 évig nem felejtették el egy magyar huszár emlékét".

Hozzátette, hogy nemcsak a közös történelem köti össze a két országot, de az Európai Unió és a NATO tagjaként szövetségesek is, és hamarosan magyar repülők biztosítják Szlovénia légterét.

A rendkívüli erejű szél miatt a helyszínen nem lehetett megtartani az ünnepséget, a szobornál csak a koszorúit tudta elhelyezni a két miniszter, az egyházi áldás után a közeli Vipava laktanyájában tartották meg több száz résztvevő jelenlétében a megemlékezést. Ezen számos ország ljubljanai nagykövete és diplomatája, a szlovén parlamenti pártok képviselői, a környékbeli települések vezetői és lakói voltak jelen, magyar és szlovén hagyományőrző csoportok tagjai mellett.

A magyar honvédelmi miniszter ünnepi beszédében felidézte: a magyar huszárok a kor elit katonáiként a maguk harcmodorában kiválóak voltak. Kétszáz évvel ezelőtt négy magyar huszár egy sebesültszállító szekér elvonulását biztosította, Rostás Pál "nem hétköznapi haditettet hajtott végre", azért áldozta az életét, hogy megmentse a sebesülteket.

Szobra nem azért áll, mert Budapesten vagy Ljubljanában elhatározta valaki, hanem azért, mert az itt élő emberek akarták felállítani. Múltunkban nem csak ez a hőstett a közös, ezeréves történelmünk során együtt éltük át a kommunizmus nehézségeit és vívtuk ki szabadságunkat, s lettünk a Nato és az EU tagja. A honvédelmi miniszter kijelentette: Rostás Pál ugyanúgy összeköt bennünket, mint az első világháború emléke, jó alkalom lesz a jövő évi évforduló arra, hogy megemlékezzünk azokról, akik vérüket adták 100 évvel ezelőtt - mondta Hende Csaba.

Roman Jakic szlovén honvédelmi miniszter beszédében kijelentette Rostás Pál emlékműve bizonyság arra, hogy bajtársai "kedvelték és értékelték katonai tudását és emberi tulajdonságait". Utalt arra, hogy a szobor felújításában magyar és szlovén összefogással sokan vettek részt személyes fáradozásukkal és önkéntes munkájukkal.

Rostás Pál 1813. október 3-án a Napóleon csapatai elleni harcokban 60 francia gyalogos és hét lovas ellen küzdött az 5. Radetzky-huszárezred közhuszáraként. Az akkori Wippach - ma Vipava - lakói szemtanúi voltak a túlerővel szembeni kiállásának, ezért a franciák távoztával a halott vitézt díszes temetésben részesítették, sírja fölé emléket emeltek. A helyi lakosok és az egykori bajtársak gyűjtéséből 1845-ben életnagyságú szobrot állítottak.

Az alkotást 1920-ban a megszálló olaszok megrongálták, ezzel azonban az olaszokkal szembeni ellenállás példája lett és egyben szlovén hőssé is vált. A sérült töredékeket az itt élők mentették meg és a közelmúltig a közeli nova-goricai múzeum kőtárában őrizték. A budanjei kultúregyesület 2009-ben kereste fel a magyar nagykövetséget, kezdeményezve a szobor felújítását. A szlovén civil szervezet önkéntes munkával, helyi adományok gyűjtésével 2011-re helyreállította a talapzatot.

A szobor restaurálására és környezetének rendbetételére 2012 elejétől a ljubljanai magyar nagykövetség, illetve a ljubljanai József Attila Kultúregyesület kezdeményezésére, a Budakeszi Kultúra Alapítvány bevonásával kezdődött gyűjtés. A mintegy 20 ezer euróba kerülő munkálatok felét szlovén támogatásból fedezték, a másik részét magyarok adományaiból finanszírozták. A magyar Külügyminisztérium másfél millió, a honvédelmi tárca félmillió forintos támogatást nyújtott, egymillió forintot pedig civil szervezetek, települések, Magyarországon és a határon túl élő magánszemélyek adományaiból gyűjtötték össze.