A bejutás egyszerűen ment, a bejárat után nem sokkal pedig egy hatalmas tic-tac várt a fesztiválozók ölelésére. Megöleltük a nagy bogyót, aki nem sok hálát mutatott, de sebaj. A fesztivál területén elsőre nem volt semmi furcsa: sok másnapos fiatal ébredezett a melegben, tele voltak a kajáldák, és egy piros szörny is feltűnt. Micsoda? Egy piros szörny? Igen egy piros napszemüveges szörny kért tőlünk pacsit, mi pedig nem féltünk attól, hogy a kezünk bánja a kalandot, szívesen üdvözöltük újdonsült barátunkat.

A kaland után egy önkéntes riporter srác talált meg minket, a mikrofon zsinórja a nadrágjából volt kivezetve, és illuminált állapotban arról faggatott bennünket, hogy mi a véleményünk a Hegyalja fesztivál hangulatáról. Semmi baj...van így, ha az ember non-stop bulizik több napon át :) A fesztivál színfoltja a Nescafé standja volt, ahol vicces ruhákba bújva fényképeztek bennünket, majd a képet egy kitűzőn örök életre, meg egy napra meg is őrizhettük. Az ötlet nagyon aranyos, és a kivitelezés is tökéletes volt, hatalmas dicséretet érdemelnek!

Egy fesztivál arról szól, hogy mindenki egy kicsit megőrül, egy kicsit megváltozik, ezért mi sem maradhattuk ki a sorból. Miközben jégkásával a kezünkben sétálgattunk, felfedeztünk egy karaoke autót, amit mindenképpen ki akartunk próbálni, hiszen nem tudtuk elképzelni, hogyan működhet. Este egy pár hűsítő fröccs után rá is szántuk magunkat, és beültünk a kis Suzuki hátsó ülésére énekelni egy dalt. Ordítottuk a mikrofonba a Csavard fel a szőnyeget, a lehúzott ablakon keresztül, odakint természetesen mindenki rajtunk nevetett. Zseniális ötlet, és tuti élmény, ha tehetitek, mindenképpen próbáljátok ki (állítólag Pest utcáit fogják róni, így bárki beülhet egy dal erejéig)!

Tehát összességében a fesztivál jól vizsgázott, a hangulat szinte végig a tetőfokán volt, az emberek kedvesek, a hostessek pedig segítőkészek voltak.
EFOTT, úgy érzem, jövőre is találkozunk!

Képeket készítette: Nagy Gerda