A Rádió Orient műsorában Zonda Tamás a depresszió kezeléséről, a kiváltó okokról és a magyar öngyilkosság-prevenció szintjéről beszélt. A neurológus, pszichiáter, öngyilkosság kutató egy nemzeti öngyilkosság-megelőzési program és egy koordináló központ felállítását javasolta.

Öngyilkos hajlamú-e a magyar nép? A statisztikák szerint Magyarország 20 éves világelsőség után az 5-6. helyen áll. A Rádió Orient műsorában Zonda Tamás elmondta, hogy nem indokolt a magyar népet öngyilkos jelzővel címkézni. Még a megcsonkított ország területén is eltérőek a gyakoriságok, a nyugati megyék öngyilkossági aránya jóval alacsonyabb, tehát közel sem homogén az eloszlás a népességben. Az idők folyamán sajátos kelet felé történő „vándorlás” volt megfigyelhető Európában. A 18. század elején Angliában volt szinte járványszerűen magas az önpusztítás, lassan oldódott, ezt követően a Németalföldre, majd egyes német államokra terjedt. Még később az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban lett igen magas, hazánkban a 20. század elején kezdett emelkedni. 1990 után egyes volt szovjet államokban (Baltikum, Fehéroroszország, Oroszország) lett igen magas a ráta, ma ezek az országok a listavezetők. Az említett országok népeire is ráhúzható lehetne az „öngyilkos” címke.

A magyar nép történelme telve vereséggel, vérbefojtott forradalmakkal, szolgasággal: állandó alkalmazkodás, túlélés technikák kieszelése határozta meg a nemzet életét. A magyar pesszimista, rezignált, „kudarcra-szocializált”, de nem tekinthető depressziósnak. Az OrientPress Hírügynökség közigazgatási rádiójának vendége elmondta, Magyarországon 1987-et követően közel a felére csökkent az öngyilkosságok száma. Ez a tendencia 2006-ban megállt, azóta stagnál. A gazdasági helyzet azonban újabb emelkedést okozhat – fejtette ki az ország statisztikai helyzetét Zonda.

„A gyerek öngyilkosság igen érzékenyen érinti a közvéleményt, joggal. A 7-9 évesek között is előfordul, többnyire egy-két évente egy eset, de 1993 óta egyetlen egy sem. A 10-14 évesek körében már évente átlag 10-11 szomorú eset volt 2000-ig, azóta szerencsére évi 5 főre csökkent. (De hát egy gyermek értelmetlen halála is szörnyű). A 15-19 éves korosztály körében azonban már nagyobb a szám és már itt is kitűnik a férfi túlsúly. Az iskoláskorú fiatalok többnyire az otthon látott mintát követik, a háttérben az időnként szörnyű családi légkör, az iskolai bajok állnak és elkeserítő a környezet érdektelensége. „A pedagógusok és a szülők sem érzékelik a bajt. Emellett a gyenge gyermekpszichológiai/pszichiátriai ellátás is nagy probléma” – hangsúlyozta Zonda. A felnőttek körében a férfiakkal van gond, ami persze világjelenség. Egyszerűen nem hajlandók szakemberhez fordulni. „Nem vagyok bolond” - szól az ismert válasz. Ez igaz is, csak lelki bajukat, krízishelyzetüket nem tudják egyedül, segítség nélkül megoldani. Inkább inni kezdenek, agresszívekké válnak, aztán…

„A depresszió egy létező komoly betegség, amely gyógyítandó” – emelte ki a Rádió Orient vendége. Zonda Tamás elmondta, hogy ezt senki nem vitatja, az a visszatetsző, hogy ma egyre több embert nyilvánítanak depressziósnak. Manapság, aki nem életvidám látványosan, nem „pörög”, már gyanús. Persze nemcsak a depresszív zavarok, hanem egyéb mentális bajok (schizofrénia, személyiségzavar) is fokozott hajlamot hordoz önpusztításra. „Ezeknek az emberek egy része nagyobb késztetést érez az öngyilkosságra, csökken az érzékenységi küszöbük. Fontos hangsúlyozni, hogy az öngyilkosság nem kizárólagosan orvosi probléma.'

Az alkohol- és drogfogyasztás is megkönnyíti az öngyilkosságról való döntést, fellazítja a személyiséget. Zonda Tamás egy devianciaváltásra hívta fel a figyelmet: akik korábban ittak és öngyilkossági kísérletek sorozatával próbálták levezetni belső feszültségeiket, a rendszerváltást követően a drogban találták meg az önpusztítás eszközét. „Magyarországon évente közel 200 ember hal meg tiltott vagy nem tiltott szerhasználat miatt” – tette hozzá.

A genetika és az öngyilkosságra való hajlam kapcsolatát sokan vitatják. „Öngyilkos gén nem létezik, egyfajta temperamentum, ami genetikusan vezérelt, s mely mint lehetőség gyakrabban megtalálható az öngyilkos viselkedésnél” - hangsúlyozta. „Ha már genetika, akkor a depresszió egyes formáinál beszélhetünk ilyen determináltságról. E depresszióknál valóban bizonyos agyi anyagok bonyolult funkciózavaráról (hiányáról) van szó. E formák többségét gyógyszeresen jól egyensúlyban lehet tartani. A depresszív zavarok többsége azonban un. reaktív, tehát a háttérben zajló, jól definiálható konfliktusokra, problémákra adott válasz. Ez pasztillával nem gyógyítható, noha folyamatosan ezt sugallja a szakma egy része, gondolom, nem minden érdek nélkül. A pszichoterápiára lenne szükség, ami sokáig és nem, kis erőfeszítéssel sajátítható el, a kezelés időigényes. Mennyivel könnyebb a rohanó világban egy-két receptet felírni.”

„A magyar öngyilkosság-prevenció megoldatlan kérdés. A magyar közvélemény és mindenkori vezetése teljesen közömbös az öngyilkosság kérdésével szemben. A nyugati országokkal ellentétben nálunk nincs deklarált és elfogadott nemzeti öngyilkosság-megelőző program” - mondta a szakértő. Zonda kiemelte, a helyzet megoldásához az esetek többségében nem feltétlenül szükséges fehér köpenyes szakember. Jól kiképzett, ügyszerető, empátiával rendelkező laikusok végzik több nyugati országban igen sikeresen a preventív munkát, a lakosság is hajlamosabb elfogadni őket. „Motiválni kell a társadalmat a segítségnyújtásra. Remélem, hogy a nagy gyógyszerőrület után talán visszatér a pszichiátria is a pszichoterápia alkalmazásához. A nemzeti megelőzési program 15 éve szunnyad az asztalfiókban. Emellett egy nemzeti koordináló központra is szükség lenne” – tette hozzá.