Az aszteroida, amelyet 2005. december 28-án fedezték fel, 400 méteres, vagyis akkora, mint egy repülőgép-anyahajó. Rendszeresen visszatér a Föld közelébe, de az idei találkozáskor került az elmúlt kétszáz év során a legkisebb távolságra. Ez a Hold és a Föld közötti átlagos 384 854 kilométeres távolság 85 százaléka, hasonló méretű égi objektum legutóbb 1976-ban közelítette ennyire meg a Földet, a következőre pedig 2028-ig kell majd várni

„A nagy hírverést kapott szerda hajnali közelítése sajnos számunkra kedvezőtlen helyzetben történt. Szerdán este aztán már hazánkból is kedvező helyzetben lehetett megfigyelni a távolodó, de még mindig igen közeli égitestet, bár az erős holdfény és a pára nagyon megnehezítette észlelését” – olvasható a Magyar Csillagászati Egyesület (www.mcse.hu) honlapján.

A nehézségek ellenére Kovács Attila amatőr csillagásznak november 9-én este, nem sokkal 6 óra után sikerült felvételt készíteni a kisbolygóról egy 20 centiméteres tükrös távcsővel és a rászerelt digitális fényképezőgéppel. Az egyperces expozíción jól látható a kisbolygó elmozdulása. A felvétel készítésének idején az égitest 900 ezer kilométerre, nagyjából két és félszeres holdtávolságra járt bolygónktól.

Később az aszteroidát az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete piszkéstetői obszervatóriumának 60 centiméteres Schmidt távcsövével Vida Krisztián is lencsevégre kapta. Az este 9 körül készült felvételeken is jól látszik a már egymillió kilométernél távolabb járó égitest.

Egy nappal korábban amerikai hivatásos és műkedvelő csillagászok is számos megfigyelést végeztek a Föld közelében elhúzó kisbolygóról. Míg az amatőr csillagászok CCD-vel vagy videokamerával felszerelt távcsöveikkel készítettek felvételeket az égitestről, a szakcsillagászok a sokkal pontosabb adatokat eredményező radaros megfigyeléseket választották. A kaliforniai Goldstone-ban felállított 70 méteres antennával és az arecibói (Puerto Rico) 305 méteres rádiótávcsővel is napokon át követték és követik a kisbolygót.